Tőzsde blog
A befektetések területén többféle véleménnyel és tanáccsal lehet találkozni azzal kapcsolatban, hogy milyen stratégiákat érdemes alkalmazni a hosszú távú stabil profit érdekében. Ennek mértéke azonban az alacsonyabb kockázat következtében általában nem tekinthető jelentősnek. Ezáltal ajánlott lehet olyan módszerekkel is megismerkedni, amelyek lehetővé teszik a kiemelkedő hozam elérését. Ebben jelenthetnek komoly segítséget a certifikátok, amelyek működését sokan nem ismerik, illetve az összetettségük és kockázatuk miatt inkább kerülik őket. Az alábbiakban összefoglalom a certifikátok legfontosabb tulajdonságait, előnyeit, hátrányait, valamint bemutatom a certifikátokra épülő stratégákban rejlő hozampotenciált.
Certifikátok jelentése, működése
A certifikát származtatott termék (derivatíva), amely előre meghatározott módon követi le egy alaptermék árfolyamát. Ez történhet az árfolyammozgással azonos irányban (long pozíció), illetve fordítottan (short pozíció). A certfikátoknak több típusát különböztetjük meg az alapvető tulajdonságaik alapján. Az index certifikátok a mögöttes termék árfolyammozgását követik le 1:1 arányban. A diszkont és bónusz certifikátoknál bizonyos feltételek teljesülése esetén érhetünk el az árfolyammozgásnál kedvezőbb hozamot. A tőke- és hozamvédett konstrukcióban alacsonyabb a kockázat, viszont ennek következtében a nyereség is korlátozott. A tőkeáttételes certifikátoknál pedig a jelentős kockázatért cserébe meg is többszörözhetjük a hozamunkat.
A certifikát pénzintézetek által kibocsátott, tőzsdén elérhető értékpapír. A kibocsátók ellenőrzött keretek között, előre meghatározott szabályok alapján határozzák meg a vételi és eladási árfolyamot. Ennek különbözete, a spread a kibocsátó haszna. A tranzakció másik oldalán általában az adott pénzintézet áll, azonban nagyobb forgalomnál egy másik befektetővel is kereskedhetünk. A legnagyobb választékban a frankfurti certifikáttőzsdén találhatjuk meg, viszont a BÉT-en is számos certifikát érhető el. Ugyan számos eltérő típusa alakult ki, ugyanakkor az egyik legérdekesebbnek és a legnagyobb hozampotenciállal rendelkezőnek egyértelműen a tőkeáttételes certifikátok tekinthetők. Így elsősorban ezzel a típussal fogunk foglalkozni, aminek turbó certifikát vagy warrant a hivatalos megnevezése, viszont a továbbiakban egyszerűsítve certifikátnak hívom.
Előnyök és hátrányok
A certifikátok legfontosabb előnyei közé tartozik, hogy alkalmazásukkal könnyen lehet short pozíciót kialakítani, ami hagyományos módon nehezen kivitelezhető. Emellett pedig olyan termékekkel is lehet kereskedni, ami közvetlenül komplikált lenne. Ide tartoznak például a nyersanyagok, a határidős piac, kriptovaluták és a tőzsdeindexek. Ez a tulajdonság ugyanakkor a tőzsdén kereskedhető befektetési alapokat, az ETF-eket is jellemzi, a certifikátoknak azonban fontos előnye a tőkeáttétel. Az ETF-ek esetében is megtalálhatók tőkeáttételes konstrukciók, viszont ennek mértéke általában 2-szeres vagy 3-szoros, ami ráadásul bizonyos árazási mechanizmusok következtében nincsen garantálva, amit a nagyobb volatilitás erősíthet fel. Pozitív árfolyammozgás esetén gyakran kevesebb, míg negatívnál nagyobb a megadott mértéknél. Vagyis a befektető kevesebbet nyerhet és többet veszíthet, mint amire a tőkeáttétel alapján számítani lehetne.
Ezzel szemben a certifikátoknál sokkal átláthatóbb az árfolyam alakulása, valamint számtalan különböző tőkeáttételű certifikát közül lehet választani, amelyek olyan magasak is lehetnek, amit a tőkeáttétel korlátozására vonatkozó szabályozás miatt nem lehetne felvenni. A tőkeáttétel maximális mértéke a különböző eszközcsoportok eltérő volatilitásának figyelembe vételével került kialakításra. Az Európai Unión belül működő brókercégeknél a részvényekre maximálisan 5-szörös, az árupiaci termékekre 10-szeres, a tőzsdeindexekre 20-szoros, míg a jelentős devizapárokra 30-szoros a maximálisan felvehető tőkeáttétel mértéke. Ezáltal a certifikátok kifejezetten előnyösek lehetnek a rövid távú, időzítéses kereskedőknek, ahol a közeli stop loss szint miatt szükséges lehet egy nagyobb pozíció felvétele, így a tőkeáttétel nem a kockázatokat növeli, hanem segít a tőke jobb beosztásában.
A szabályozás egyik legfőbb célja a befektetők védelme, vagyis a jelentős veszteségek esélyének csökkentése. Brókercégnél felvehető tőkeáttételnél ugyanis előfordulhat, hogy a befektető nagyobb veszteségbe kerül, mint a tőkéje, így komoly adósságot halmozhat fel. A certifikátokra azonban nem vonatkozik a szabályozás, mivel egy önálló eszköznek tekinthető, aminek az árfolyama nem csökkenhet nulla alá, így semmiképpen sem alakulhat ki negatív egyenleg. A certifikát azonban úgy tudja biztosítani az adott tőkeáttételt, hogy mindig tartozik hozzá egy kiütési szint, amelynél maradványértéken kivezetésre kerül. Ezáltal hiába lehet a bekerülési értekkel maximalizálni a kockázatot, annak bekövetkezési valószínűsége gyakran igen magas lehet.
A kiütési szint mellett további hátránya a certifikátoknak, hogy bizonyos időközönként több költség is felszámításra kerül. Ez leginkább a tőkeáttételből fakad, mivel a kibocsátó beépíti az árba a kamatokat, ami csökkenti az árfolyamot. Ennek mértéke azonban általában kevesebb, mint hagyományos tőkeáttétel, illetve befektetési hitel esetében. Emellett ugyanakkor a devizakockázatra is figyelni kell, amennyiben különbözik az alaptermék és a certifikát devizája. A befektető számára az az előnyös, ha az alaptermék devizája erősödik, mivel erre vonatkozik a pozíció. Hasonló módon a két devizához tartozó kamatkülönbözet is figyelembe vételre kerül.
Csak rövid távú kereskedésre alkalmasak?
A kiütési szint és a költségek következtében arra lehet következtetni, hogy a certifikátokkal való kereskedés elsősorban a daytrade vagy rövid távú, maximum 1-2 hetes pozícióknál ajánlott. Ezen az időtávon valóban kisebb a jelentősége a költségeknek és a kiütési szint változásának. Így egy gyorsan bekövetkező, jelentős árfolyammozgásnál gyakorlatilag ingyen lehet felhasználni a tőkeáttételt. Ezzel szemben hosszabb távon már sokkal nagyobb csökkenést okoznak a költségek az árfolyamban. Ugyanakkor egy több hónapos árfolyammozgás sokkal kiszámíthatóbb és könnyebben lehet kihasználni, mint egy részvény hirtelen kiugrását.
Ennek ellenére a befektetők többsége nem alkalmazza a certikátokat hosszabb időtávú pozíciók esetén a jelentős költségekre hivatkozva. Csakhogy a tőkeáttétel komoly érték, amit ebből fakadóan meg is kell fizetni. Az pedig, hogy valami extra költséggel jár nem jelenti szükségszerűen, hogy nem is éri meg és kerülni kell. Ehhez természetesen azt kell meghatározni, hogy vajon mibe is kerül egy tőkeáttételes certifikátot hosszú távon tartani?
Megvizsgáltam a BÉT-en található Nasdaq100 Turbo Long 01 Warrant bő 1 éves árfolyamváltozását a 2024.01.29.-ei kibocsátástól 2025.02.14.-éig. Ezen időszak alatt a certifikát értéke 7553 Ft-ról 19315 Ft-ra emelkedett, ami 155,7%-os hozamot jelent. Ugyanebben az időszakban a Nasdaq100 árfolyama 26,1%-ot növekedett. Ezáltal a certifikáttal közel 6-szoros hozamot lehetett elérni, mintha egy indexkövető Nasdaq ETF-et vásároltunk volna.
Ebben a megvilágításban a tőkeáttételes certifikátok valóban alkalmasak arra, hogy megtöbbszörözzük a hozamunkat. Nem szabad azonban megfeledkezni a kockázatokról és természetesen ami a vizsgálat fő témája, a költségekről. A Nasdaq100 TL01 kibocsátásakor 16009 volt a kiütési szintje, míg a Nasdaq100 árfolyama 17470 körül járt, ami 8,35%-os stop távolságot jelent. Ezen a szinten pedig a bekerülési érték kb. 25%-ka lett volna a maradványérték. Így a kockázat bő 8%-os visszaesésnél 75%. Kérdéses, hogy egy ekkora csökkenésnek mekkora esélye volt 2024 elején, viszont egy nagyobb tőkét ilyen módon befektetni azért így is kockázatos lett volna.
A másik tényező a költségek. Ezt úgy lehet a legegyszerűbben meghatározni, hogy kiszámoljuk, az eredeti tőkeáttételhez képest mennyivel alacsonyabb a periódus végi árfolyam. A certifikát eredeti tőkeáttétele kb. 9-szeres volt, így költségek, illetve devizahatás nélkül 235%-os hozamot lehetett volna realizálni, ami a 6-szoros tényleges értéknél jóval több. Ez azonban az időszak végi értékhez képest 23,7%-os költségnek felel meg, a bekerülési értéknek pedig a 79%-a, ami talán soknak tűnhet, viszont a jelentős árfolyamnövekedésből adódik. Amennyiben stagnált volna az árfolyam, valószínűleg az eredeti tőkére vetítve is 20% és 30% között lett volna a költség. Ugyanakkor ha 1 millió Ft-os tőke mellé befektetési hitelt vennénk fel 8 millió Ft értékben (ezzel biztosítva a 9-szeres tőkeáttételt), 15%-os éves kamat esetén 1,2 millió Ft lenne a költség, ami a tőke 120%-ának felel meg, ami jóval nagyobb, mint a vizsgált certifikát esetében.
Összefoglalva tehát a tőkeáttételes certifikátok hosszú távú tartása jelentős költséggel járhat, ennek mértéke azonban egyéb lehetőségekhez viszonyítva kedvezőnek tekinthető. A legideálisabb szituáció így is a maximum 2-3 hónap alatt bekövetkező nagy mértékű árfolyammozgás, mivel ezen az időtávon a certifikát valószínűleg maximum 10%-ot veszít az értékéből a költségek miatt (kivéve 10-szeres feletti tőkeáttétel, mert ekkor nagyobb kamatteher is elképzelhető). Ugyanakkor a fenti példa is mutatja, hogy hosszú távon is felülteljesíthetnek a certifikátok, viszont a kiütési szint miatt nem tekinthetők befektetési eszköznek (nem lehet kivárni míg visszamegy az árfolyam), így a tőke csak kisebb részét (1-2%) érdemes kockáztatni, valamint mindig egy adott trend kihasználására alkalmasak. Ez azonban nem csak maximum 2-3 napos trendeket jelent, hanem akár 1 évest is, amennyiben a jelentős árfolyammozgás képes kompenzálni a költségeket.
