Számos befektető kedveli a tőkeáttételes pozíciókat, mivel ezáltal jelentősen növelhető az elérhető hozam. Ez azonban nagyobb kockázattal is együtt járhat, így sokan inkább kerülik az alkalmazását. Az alábbi bejegyzésben a tőkeáttétel (leverage) működésével, alapvető jellemzőivel, előnyeivel és hátrányaival foglalkozunk, valamint az olyan szituációkkal és körülményekkel, amikor igazán hatékonyak lehetnek a tőkeáttételes pozíciók.
A tőkeáttétel jelentése
A tőkeáttétel lényege, hogy a használatával nagyobb mértékben változik a pozíció értéke, mintha egyszerűen csak megvásárolnánk az adott eszközt. Ez technikailag azt jelenti, hogy az eredmény egy nagyobb pozíció alapján kerül kiszámításra, ami lényegesen nagyobb eltérést fog eredményezni az alap pozícióban. A tőkeáttétel értéke pedig azt jelzi, hogy a befektetett tőkének hányszorosa a pozíció mérete? Például 10-szeres tőkeáttétel 1 millió Ft értékű befektetéssel 10 millió Ft értékű pozíció kialakítását jelenti, a vásárolt pénzügyi eszköz 1%-os eltérése pedig 0,01×10 millió, vagyis 100 ezer Ft-os változást jelent, ami a befektetett tőkére vetítve nem 1, hanem 10%-os növekedést vagy csökkenést eredményez.
Mivel kisebb tőkével vehetünk fel nagyobb pozíciókat, így a tőkeáttétel teljesen logikusan befektetési hitelnek minősül. Lényeges különbség azonban, hogy ebben az esetben a befektető nem kapja meg a hitelt, mivel az azzal elért eredmény kerül csak elszámolásra. Ennek következtében sok befektetőt megtéveszthet ez a konstrukció és nem látja át teljesen a kockázatait, aminek eredményeként a teljes tőkéjét is elveszítheti vagy még annál is többet. Ennek a problémának a csökkentése érdekében az ESMA (Európai Értékpapír-piaci hatóság) 2018-ban korlátozásokat vezetett be, amely során meghatározták az egyes eszközosztályoknál maximálisan felvehető tőkeáttétel mértékét.
Előnyök és hátrányok
A tőkeáttétel legfontosabb előnye, hogy egy adott pozíció kisebb tőkéből is kivitelezhető. Ez azért nagyon fontos tényező, mivel ezáltal több eszköznél több időtávra is felvehető pozíció. Az időzítéses kereskedésnél ugyanis gyakran fordul elő olyan szituáció, amikor egyszerre akár 8-10 nyitott pozícióval rendelkezik a kereskedő, ami tőkeáttétel alkalmazása nélkül nem lenne lehetséges. Ennek oka a megfelelő stop loss szint és kockázat kialakítása, így normál pozícióval akár a tőke nagyobb részének lekötésére is szükség lenne. Például 10%-os stop loss szinttel és 2%-os kockázattal mindössze öt pozíciót lehet kialakítani, amivel a teljes tőke lekötésre kerül.
A tőkeáttétel használatát ugyanakkor sokan félreérthetik és csak arra koncentrálnak, hogy nagyobb hozamot érhetnek el. Ebben az esetben azonban a kockázatok háttérbe szorulnak, ami jelentős veszteségekhez vezethet. Az ilyen jellegű pozíciókat ugyanis csak megfelelő kockázatkezeléssel ajánlott kialakítani.
A tőkeáttételt nem azért érdemes alkalmazni, hogy többet nyerj, ha igazad van, hanem lehetővé teszi, hogy bármely kereskedési ötleted megvalósíthasd.
A tőkeáttételnek valójában semmi köze sincsen az elérhető profithoz. Megfelelő stratégiánál és kockázatkezelésnél ugyanis a kockázat és a stop loss szint határozza meg az adott árfolyamváltozással elérhető nyereséget. A tőkeáttétel pedig a lekötött tőke jobb beosztásában segít, ezáltal lehetővé téve hosszú távú pozíciók (akár fókuszált, vagy passzív befektetések) mellett számos rövidebb időtávú stratégia kivitelezését. Minél nagyobb a tőkeáttétel, annál kisebb tőke szükséges a pozícióhoz.
A tőkeáttétel kapcsolatban azonban figyelembe kell venni, hogy az alkalmazása extra költségekkel jár. A tőkeáttétel ugyanis bármely formában befektetési hitelnek minősül, így kamatot kell utána fizetni. Ennek megfelelően ajánlott alaposan megvizsgálni a feltételeket és a kamatokat, amivel hatékonyan optimalizálható az adott stratégia. A tőkeáttétellel tehát könnyebben menedzselhető a lekötött tőke és több pozíció is kialakítható, viszont kamatot kell utána fizetni, ami csökkentheti az elérhető hozamot.
Hogyan lehet tőkeáttételes pozíciót kialakítani
Tőkeáttételes pozíció többféleképpen kivitelezhető. Az egyik módja amikor az adott brókercég biztosítja a tőkeáttételt. Az ilyen jellegű pozíciókat margin típusú kereskedésnek is nevezik, mivel a nagyobb pozíció felvételéhez egy bizonyos fedezetre, marginra van szükség. A befektetőnek azonban fontos odafigyelnie arra, hogy a margin ne csökkenjen jelentősen, mivel ekkor kényszerzárásra is sor kerülhet, akár a fedezet mértékét meghaladó veszteséggel is. Egy másik lehetőség a határidős piac, ahol előre meghatározott kontraktus méretek vannak, amelyeket ugyanakkor nem kell teljesen kifizetni, az előbbihez hasonlóán elegendő egy kisebb fedezet. További opciót jelentenek a derivatívák, származtatott termékek, amelyek egy alaptermék árfolyamát követik. Ilyenek a certifikátok, amelyeknek számos tőkeáttételes típusával is kereskedhetünk.
Tőkeáttételes pozíció ugyan több módon kialakítható, viszont minden esetben extra költségekkel jár, amit a befektetési tervezésnél figyelembe kell venni. A kamatköltség ugyanis csökkenti a hozampotenciált és többletkockázatot is jelenthet. Emellett érdemes figyelni az időtávot is, mivel a hosszabb ideig tartott tőkeáttétes pozíció nagyobb költséggel jár. Ezáltal nagyobb a jelentősége, hogy mikor és milyen mértékű árfolyamváltozás történik. Továbbá a nagyobb tőkeáttétel is magasabb költséget jelenthet, így inkább rövid távon és alacsonyabb kockázattal ajánlott alkalmazni. Összességében tehát megállapítható, hogy leginkább a gyors és jelentős árelmozdulások kedveznek a tőkeáttétes pozícióknak, viszont hosszabb távon egy alacsonyabb és ezáltal kevesebb költséggel járó tőkeáttételes pozíció is hatékony lehet.
